Küzdősport
monokli.com 2011.05.22. 14:30

Kunkli Tivadar
Kunkli Tivadar - Bob Sapp után - Fábryval is megütközött
A+A-
2011. máj. 19., csütörtök, 20:31897 olvasás - 0 komment
Kunkli Tivadar a népszerű Fábry show-ban is letette névjegyét, bár jobban izgult, mint amikor ringbe lépett a 170 kilogrammos amerikai K-1 világsztár, Bob Sapp ellen, a számára idegen terepen is megállta a helyét a leányfalui poéngyárossal szemben.
A kesztyűit szögre akasztó thai-boksz legendának a jövőben is szüksége van az adrenalinra, quad versenyeken szoríthatnak érte rajongói.
Aki ismeri a bajnokot, az jól tudja, inkább bevállalna tíz meccset, mint egy interjút. Szó sincs arról, hogy gyűlölné a sajtó munkatársait, egyszerűen a szorítóban érzi jól magát, szavak helyett a tettek erejében hisz, a ringben az ökleivel üzen. A Sapp elleni, a hazai média által kiemelt figyelemmel kísért meccse előtt viszont nem bújhatott el az újságírók elől, kötelessége volt az elektronikus és a nyomtatott sajtó képviselőinek kiszolgálása. Állta is becsülettel a rohamokat, a legnagyobb „médiabunyójára” az amerikai gólem elleni győzelme után került sor, a Fábry show-ba kapott meghívást.
- A felvételre várva úgy izgultam, mint a meccsek előtt soha – emlékszik vissza Kunkli Tivadar. – Egy barátom viccesen meg is jegyezte, mitől félsz, Fábry már elmúlt ötven. Úgy érzem, a beszélgetés jól sikerült, de egyáltalán nem bánom, hogy túl vagyok rajta. Megtiszteltetésnek tartom, hogy az ország legnépszerűbb show műsorába kaptam meghívást.
Népszerűség dolgában a borsodi vagány eddig sem állt rosszul, nem lepte meg különösebben a Bob Sapp elleni ütközet előtti felhajtás. – Amikor az utcai harcosok bajnokságát rendezték, legalább ekkora volt az érdeklődés, hatalmas buli volt az abban az időben. Amikor a szegedi versenyre mentünk, gyorshajtásért megállítottak a rendőrök, de kiderült, nagy rajongói az utcai harcosok bajnokságának, így elengedtek, sok sikert kívántak. Ezek a bunyók azonban már több mint tíz éve történtek, de remélem, a Sapp elleni mérkőzésem után sikerült újabb híveket szereznem a küzdősportoknak.
Mi az, hogy! A thai-boksz fightert hétezer ember ünnepelte felállva a budapesti Papp László Sportarénában, miután egy remekbeszabott könyökössel leterítette majd’ kétméteres riválisát. A bajnok legnagyobb sikere ünneplésekor sem feledkezett meg egy régi barátról, versenyzőtársról.
- Szerettem volna, ha egyperces néma felállással adózunk a Thaiföldön autóbalesetben elhunyt Kató Misi emlékének. Fantasztikus harcos és nagyon jó barát volt, az ő emlékének ajánlom a győzelmemet. Jólesett volna, ha az utolsó meccsemen a gála díszvendégétől, a K-1 világbajnok Remy Bonjasky-tól vehettem volna át a kupát, de nagy forgatagban ez nem valósulhatott meg. Persze mindent felülír az a hangulat, amit átélhettem.
Elmondhatatlan érzés volt, amikor felállva tapsoltak az emberek, el sem akartam hinni, milyen ünneplés fogad már a bevonuláskor. Amíg élek, nem felejtem el, pályafutásom legfelemelőbb pillanata volt.
A borsodi vagány ismert arról, hogy a mérkőzéseire való felkészülésen nem kíméli magát, zúzódásokkal, húzódásokkal, kisebb sérülésekkel nem foglalkozik, rendületlenül püföli a zsákot és a partnereket. Jelszava: „az edzések során kell „meghalni”, hogy a meccsen nyugodtan léphessek szorítóba.” Utolsó ütközete után mégis voltak olyanok, akik megkérdőjelezték a Sapp elleni „matek” komolyságát, előre megbeszélt meccsről pusmogtak.
- Aki a helyszínen, a saját szemével látta a mérkőzést, annak nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Bár Sapp kicsit csalódás volt számomra, amikor érezte, hogy baj van, már nem igazán akart harcolni. Amikor egy lábsöpréssel földre vittem, az nagyon rosszulesett neki, megőrült, szinte agyon akart ütni. Lehet, más számára hihetetlen, hogy egy nálam sokkal nagyobb embert le tudok győzni, de nekem ez nem újdonság, megtettem már néhányszor. Évekkel ezelőtt a tőlem 30 kilóval nehezebb, remek Lechner Zsolttal 18 percet verekedtünk egyhuzamban. A küzdelem hevességére jellemző, hogy eltörtem minkét oldalon az arccsontját, felszakadtak a szemöldökei, szinte teljesen „lebontottam”. Aki velem kapcsolatban bundát emleget, azzal nem tudok mit kezdeni.
A küzdősportoló amilyen kemény a ringben, olyan szeretettel beszél két fiáról, a 20 éves Tivadarról és a 16 esztendős Gasztonról. Utódai kipróbálták a keményebb műfajt, a Kunkli név kötelez.
- Az idősebb fiam remek adottságokkal rendelkezik, van „vére” a harchoz, ám nem látom benne a kellő elszántságot, ami elengedhetetlen ehhez a sporthoz. A kisebb is majd’ két méter, nem igazán erre a műfajra termett, de óriási akarat, kitartás van benne. Nem várom el tőlük, hogy küzdősportolók legyenek, kemény kenyér ez, fanatizmus nélkül nem érdemes csinálni. Nekem az lényeg, hogy boldogok legyenek a srácok, egyenes úton járjanak az életben.
Kunkli az egyenes út helyett manapság a göröngyöset, kacskaringósat részesíti előnyben, na nem az életben, a quad pályán húzza teljes erőből a gázt, itthon a legjobbak közé tartozik, tényező a bajnokságban.
- Kell a kihívás, az adrenalin, nagyon élvezem a versenyeket. A motorom kicsit gyengébb, mint a legjobbaké, de nem adom fel – jelenti ki a Hell Energy menője, aki arra a kérdésre, honnan a mindent elsöprő fanatizmusa, a következőképpen válaszol: - Nyolcéves koromban vesztettem el a szüleimet, a nagyszülei neveltek fel. Nagyapám kőkemény ember volt, amit eltervezett, azt véghez is vitte. A fanatizmus valószínűleg a génjeimben van, nem ismerem azt a szót, hogy feladni!
A Bob Sapp - Kunkli Tivadar meccs - videó >>>
|