A 2011-es esztendő elején sokan úgy gondolták – így utólag kijelenthetjük, hogy tévesen – miszerint van esély valamelyik Klicsko-testvér trónjának megdöntésére, hiszen három sokra tartott „kihívó” ért közel az ukránokhoz: az amatőrök között mindent megnyert
Odlanier Solis, a WBA bajnok
David Haye és a lengyelek két - alsóbb - súlycsoportban is vb-övet szerzett sztárja,
Tomasz Adamek. És mivel az ukránok egyáltalán nem bővelkedtek a minőségi ellenfelekben, mindhárom trónkövetelő meg is kapta a lehetőséget.
Solis Vitalij ellen egész jól bokszolt két-két és fél percig, de aztán a kubai padlóra került, megsérült, így elég gyors KO-vereségbe futott bele márciusban. Haye Vlagyimirral küzdött címegyesítő mérkőzésen július első hétvégéjén, de képtelen volt a „ringen kívüli formáját” hozni, s a nagyszájú angol sima pontozásos vereséggel hagyta el a küzdőteret.
Tomasz Adamek abban a „kitüntetett” kegyben részesült, hogy miatta Vitalij Klicsko kész volt elhagyni a bokszolói karrierjében a hazai pályát jelentő Németországot, hogy Lengyelországban küzdjön meg a korábbi félnehéz- és cirkálósúlyú világelső lengyellel.
Az előzetes beszámolók szerint minden jegy elkelt a jövő évi labdarúgó Eb-re felépített Miejski stadionba, így valamivel több, mint 42 ezer – zömében hazai – néző várta a trónfosztást. Ám a közönségnek csalódnia kellett, bár Adamek bizonyította, hogy nagy harcos, de meglehetősen egyoldalú mérkőzés kerekedett ki az összecsapásból. „Természetesen” az ukrán javára.
Hogy mit láttunk a ringben? Egy bátor, nyílt küzdelemre berendezkedett Adameket, és egy magabiztos, megingathatatlan, testi adottságait tökéletesen kiaknázó, hihetetlen precíz, kőkemény Klicskót.
Talán sokan úgy gondolják, hogy Vitalij Klicsko a maga leengedett balkezével sebezhetőnek látszik, csak ütni kéne ellene… de ez nem ilyen egyszerű. Ennek legfőbb oka, hogy az összes riválisa lényegesen alacsonyabb nála, ezért Klicskónak hiába széles az alapállása, a súlypontja (ekképp a feje is) eléggé hátul van – azaz egy normál alapállású, lényegesen alacsonyabb rivális számára jobb kézzel szinte megüthetetlen. Az a kevés próbálkozás, amit ezek az ellenfelek bevállalnak, legjobb esetben is csak vállát érhetik le, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy Klicsko milyen jól dolgozik a maga előtt lógatott baljával!
Az alkati adottság, és az „un-orthodox” stílus együttesen egy olyan taktikai előnyt jelent Vitalij Klicsko számára, mellyel a jelenlegi nehézsúlyú élmezőny egész egyszerűen nem tud mit kezdeni.
Adamek sem tudta megütni Vitalijt az erősebbik kezével, ezért az összecsapás eléggé egyoldalú küzdelmet hozott. Adamek ugyan próbálkozott, vállalta a nyílt sisakos küzdelmet, de menetenként 1-2 testütéssel, és ennél alig több balkezes találattal nem tudta kizökkenteni ellenfelét a megszokott stratégiájából. A lengyel már a második menet végén megrogyott egy pillanatra, de először csak a 6. menetben került padlóra. Klicsko megfontoltan bokszolt, nem ugrott neki ellenfelének, így a mérkőzés egészen a 10. menet hajrájáig elhúzódott. Adamek ekkor már percek óta szinte csak nyelte az ütéseket, így a mérkőzést vezető bíró közbelépése teljesen jogos volt (TKO).
A mérkőzés felvétele - videó >>>Ezzel a győzelemmel a 40 éves
Vitalij Klicsko (43 győzelem – 2 vereség) megőrizte WBC vb-övét, és ha hinni lehet a meccs előtt megjelenteknek, akkor 2012. vége előtt még nem fogja befejezni sikerekben gazdag pályafutását. De miért is tenné, amikor a legnagyobb probléma vele kapcsolatban az, hogy „hiteles” ellenfeleket szerződtessenek kihívónak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó