Csötönyi Sándor értékelte az olimpiai ciklust

Mint elmondta, a bírálóknak azt is figyelembe kell venniük, hogy egyetlenegy sportág sem veszítette el annyiszor a legjobbjait az elmúlt két évtizedben, mint éppen az amatőr ökölvívás, és ezeket a kész bokszolókat nem lehet egyik pillanatról a másikra pótolni. Be kell látnia mindenkinek, az elmúlt négy esztendőben igenis erőn felül teljesített a sportág. Bizonyos változások ugyan lesznek a válogatott körül, de Csötönyi továbbra is bizalmat szavaz a jelenlegi stábnak. 

- Elnök Úr! Amikor az utolsó magyarként Harcsa Zoltán ötödikként végzett a londoni olimpián, azt mondta, kell egy kis idő, hogy objektívan lássa a magunk mögött hagyott négy esztendős ciklust. Eljött már az értékelés ideje? 
- Noha még túl közeliek az élmények, azért az elmúlt napokban már kiértékeltem magamban a nemrég véget ért olimpiai ciklust. Az elmúlt négy esztendő eredményeivel igenis elégedett vagyok, ugyanis 12 év után újra lett a sportágnak Európa-bajnoka Bacskai Balázs személyében, érmeket szereztünk a világversenyeken felnőtt és junior, vagy ifi szinten is, valamint a 2011-es bakui világbajnokságon három sportolónk is kivívta az olimpiai indulás jogát. Igaz, több kvótát nem sikerült szereznünk, de végül a 19 éves Harcsa Zoltán ötödik helyével pontszerzőként zárt a válogatottunk Londonban. 

- A sportban, főleg nálunk Magyarországon sokan mindent az olimpiában, azon belül is az elnyert érmekben tudják csak elsősorban értékelni… 
- Ez nem jó szemlélet, ráadásul az ökölvívásban a kvalifikációs szisztéma sem jó, hiszen ennek köszönhetően nagyon sok olyan ökölvívó nem jutott el Londonba, akinek a tudása alapján nemhogy a ringben, hanem egyenesen a dobogón lett volna a helye. Csak egy példa, hogy megértse. Ha ez a rendszer lett volna érvényben, mondjuk a 2000-es, Sydney-ben rendezett nyári játékok előtt, akkor sem Erdei Zsolt – későbbi bronzérmes –, sem pedig Balzsay Károly nem jutott volna ki az olimpiára.

- Két alkalma így is volt a bunyósainknak kiharcolni a kvótát, még sem éltek vele a már említett trión, Varga Miklóson, Káté Gyulán és Harcsa Zoltánon kívül. Ennek mi volt az oka? 
- Két dolgot említenék. Az egyik, hogy egyetlen más sportágból sem távozott el a szinte a teljes élgárda az elmúlt majd két évtizedben, mint az amatőr ökölvívásunkból. De nézzük meg nyugodtan, hiszen nem uborkákról beszélünk, hiszen Kovács Kokó István Erdei Zsolt, Kovács Attila, Kótai Mihály, Nagy János, Balzsay Károly, Hidvégi György, vagy éppen a két Bedák, Zsolt és Pál, profiként is fantasztikus karriert csinált, és ezt magyar ökölvívóként érték el. Egy ideje szinte reménytelen megtartani a legjobbjainkat, hisz a mai amatőr ökölvívásban nincs olyan anyagi háttér, ami nálunk tartaná őket. A másik dolog, hogy a jelenlegi, igenis sokra hivatott válogatottat olyan balszerencse hullám érte utol, hogy arra szavak is alig vannak. Dobrádi Zsolt agyhártyagyulladása, Nagy Krisztián betegsége, Káté Gyula három műtétje csak az idén és az emiatti meccshiány, Bacskai Balázs a legfontosabb versenyeken, majd kézműtétje, Szellő Imre kéz-, és Darmos József több orrműtétje, vagy éppen Bernáth Pista kilenc hónapos kihagyása trombózisa miatt – ezt még hallgatni, felsorolni is borzalmas. Nos, akik bírálnak minket a „csak” ötödik hely miatt, azok ezeket mind vegyék számításba. Kérdezem én, melyik másik sportág bírta, bírná mindezt el? Ráadásul a lányoknál a nagy generációból egyedül Kovács Mária maradt aktív, akinek nagyon sok volt a 11 kilós fogyasztás, és így nem tudott a valós tudásának megfelelően teljesíteni, és kijutni Londonba Kizárólag a múltunk és a tradícióink miatt lehetnék elégedetlen a londoni pontszerzéssel. 

- És erre jön, hogy az elmúlt évtized legeredményesebb bokszolója, Káté Gyula visszavonul… 
- Gyula kiváló versenyző, aki ráadásul az egyik kedvencem. Nagyon sajnálom, hogy így döntött, és mindenképpen biztosítani fogjuk számára a lehetőséget arra, hogy a sportág berkein belül maradhasson. 

- Az, hogy egy ország sikeres legyen egy adott sportágban, azaz egy olimpián érmet, érmeket tudjon szerezni, ahhoz az kell, hogy a háttér nyugodt és anyagilag megalapozott legyen. Lehet, hogy éppen ez hiányzott? 
- Az egyesületek nagyon nehéz helyzetben vannak, ugyanis megszűntek azok a bázisszervek, amelyek biztonságot nyújtottak a bokszolóknak, és így csak és kizárólag a sportra tudtak figyelni. Jelenleg azonban csak az tud hasonló módon készülni, aki érmet szerez valamelyik felnőtt világversenyen. Ennek ellenére az elmúlt négy év is bebizonyította, tehetségekben nincs hiány. 

- A szakszövetségnek nem az lenne feladata, hogy ezt a nyugodt hátteret megteremtse? 
- Az első és legfontosabb, hogy mivel az egyesületek önálló jogi személyek, így a szövetség ezen a téren nem tehet semmit. De azért senki se higgye azt, hogy a szövetség és annak vezetői csak ölbe tett kézzel ücsörögtek az elmúlt négy esztendőben. Biztosítottuk az összes korosztályban, hogy teljes csapattal indulhassanak a világversenyeken. Az utánpótlás tehetségeinek biztosítottuk a versenyeken, edzőtáborokban a fejlődés lehetőségét. Az edzőképzésben is a maximumra törekedtünk, és ennek köszönhetően az elmúlt három év alatt 75 új edzői diplomát adtunk ki. Több mint száz új bíró tett szakvizsgát, valamint erőn felül működtettük itthon a versenyrendszerünket. A klubokat is megpróbáltuk a lehetőségeknek megfelelően segíteni, például részt veszünk mindhárom állami programban, amelynek következtében 29 klubnak tudtunk különböző mértékű anyagi támogatást nyújtani, valamint 12 millió forint műhelytámogatást adtunk tíz egyesületnek a saját költségvetésünk rovására. Ezen felül 850 pár kesztyűt, 350 fejvédőt és különböző felszereléseket juttatunk el az egyesületeknek az elmúlt négy évben. Higgye el mindenki, a válság a mi sportágunkat sem kímélte. 

- A szavaiból azt veszem ki, mennek tovább az úton, változtatásokra nincs szükségük, ha valami csoda folytán sok pénz ömlene a sportágba, megint a régi szép idők jöhetnének el… 
- Ha csak erre várnánk, akkor bizony nagy hibát követnénk el. Nem mondom, hogy nem jönne jól az említett csoda, de addig is mindent megteszünk azért, hogy bokszolóink eredményesen szerepeljenek. Noha a válogatottat felkészítő stábban nem tervezek változásokat, legfeljebb kibővítjük a legjobbakkal dolgozó edzők számát, a klubedzőknek is megadjuk a lehetőséget, hogy a keret mellett dolgozhassanak. A sportághoz kötődő, korábban bizonyító menedzsereket nevezünk ki valamennyi korosztály mellé, és a külföldi tanulmányutak támogatásával még hatékonyabbá szeretnénk tenni a továbbképzéseket. Szoros és jó kapcsolatra törekszünk a médiával, és szeretnék új szerződést kötni valamelyik televízióval a versenyeink közvetítéséről. És ami a legfontosabb, mindent megteszünk azért, hogy a kellő feltételeket biztosítsuk a bokszolóink versenyeztetéséhez. Megköszönöm mindenkinek az áldozatos munkáját, és abban bízom, hogy a bírálatok és nemtelen támadások helyett közösen teszünk ezért a sportágért. Remélem, hogy aki beszáll az amatőr ökölvívás hajójába, az teljes erőből, és a többiekkel azonos irányba akarja húzni az evezőjét.