Tizenkét egyesület ötvenöt versenyzője mért be, a 2009. évis nemzetközi Szalacska kupára. Hat egyesület, jelezte még részvételi szándékát, de különböző okokra hivatkozva, végül nem jöttek el. Mondhatom azt is, hogy vessenek magukra, mert nem tudják mit szalasztottak el, de inkább együtt érzek a szervező Vajmi Csabával.

Kezdjük az együttérzéssel. Nem egyszerű dolog a mai világban versenyt szervezni, pláne nem nemzetközit, sok fáradság és munka, mire összeáll egy ilyen kiváló színvonalú verseny, mint a 2009. évi Szalacska kupa néven megrendezett torna. Igazán meg kell becsülni az ilyen lehetőséget, és ha már nevezünk el is kell menni, és nem a verseny napját megelőző estén lemondani. Miért is kezdem ezzel? Nos, azért mert a versenynapot megelőző este már érkezni kell, addigra minden összeállt, meg lett rendelve a szállás, étkezés és stb. stb.

Nem hagyunk úgymond pácba, szervezőt.

Ennyit a rosszról, és térjünk rá a versenyre. Kezdeném Nagyberkivel. Sok helyen jártam már, de egy kezemen megtudom számolni az olyan helyszínt, ahol így fogadják a versenyzőket, edzőket, és mindenkit, aki erre a versenyre érkezett.

A polgármester, Iskolaigazgató és helyettese, az egész tanári kar, diákok és mondhatom azt is, hogy az egész település, fogadott minket, szeretettel, barátsággal, szinte lesték a kívánságainkat.  Nem mondhatok mást, csodálatos és egyben megható volt számomra ez a két nap. Köszönöm, a Szász Endre általános iskola vezetőinek, tanárainak, diákoknak és ne hagyjuk ki, a konyhásokat sem, szóval mindenkinek, ezt a szeretetteljes vendéglátást.

Szeretnék köszönetet mondani a helyi fiataloknak, akik igazán szép március 15. illő műsort adtak nekünk, nagyon szépen énekeltek és táncoltak, köszönjük, szép volt.

A verseny nagyon jó volt. Megint csak azt kell mondjam, ritka az olyan verseny, ahol nincs unalmas mérkőzés, és itt nem volt. Minden versenyző nyerni akart, és meg is tettek érte mindent, így a veszteseknek sem volt semmi szégyenkezni valójuk, hisz nagy csatákban maradtak alul.

A díjak szépek voltak, és igazán méltók a verseny színvonalához. Itt meg kell említenem a Süllős családot, akik nem csak szponzorálták a versenyt, hanem szép ajándékokkal lepték meg a házigazdákat, bírókat, és mindenkit, aki hozzátett ahhoz, hogy ez a torna, zökkenő mentessen lebonyolódjon. Köszönet illeti a Süllős családot, hisz Ők nem csak az elnökségben teszik a dolgukat, nem fáradság nekik a versenyeken való személyes részvétel. Továbbá, én még nem tapasztaltam azt, hogy ily módon köszönjék meg a bíróknak a munkáját, túl azon, hogy meg is érdemelték, jól látták el a feladatukat, nem ők akartak szerepelni, hagyták, hogy a versenyzőké legyen a főszerep, ezt így kell tenni. Köszönet jár a Süllős családnak, és a bíróknak is, de jó így írni egy versenyről, hogy semmi negatív, csak köszönni, de szeretnék csak ilyen versenyen részt venni.

Bővebb beszámolóval, képekkel és végeredményekkel a küzdőtér magazin áprilisi számában jelentkezünk.

Az első nap eredményei:

A második nap eredményei: