Lennox Lewis azon ritka profi ökölvívók egyike, aki képes volt a csúcson befejezni karrierjét, ráadásul az összes ellenfelét legyőzte, hiszen mindkét vereségéért később revánsot vett. Háromszor szerzett vb-övet a mostaninál lényegesen színvonalasabb nehézsúlyú mezőnyben, ahol még olyanok osztották a pofonokat, mint Evander Holyfield, Mike Tyson, Oliver McCall, Andrew Golota, Tommy Morrison, Ray Mercer, Frank Bruno és Riddick Bowe. Igaz ugyan, hogy a felsorolt urak többsége még az elmúlt években is versenyeztek, ám tény, hogy ők a ’90-es évek nagyágyúi, akik mostanság már halvány árnyékai régi önmaguknak.
A felsoroltak életútjából látszik, komoly mentális erő kell ahhoz, hogy valaki ereje teljében mondjon búcsút a szorítók világának. Lewist – elmondása szerint – Muhammad Ali inspirálta, akinek karrierje alkonyát intő példának tekintette fiatal korában, főként az ismert betegsége miatt. De ahogy a jamaikai származású, brit-kanadai bokszoló elmondta, ő is elkövette azt a hibát, hogy a
Mike Tyson elleni győzelmét nem követte azonnali visszavonulás.

„Már előtte is a visszavonulás gondolata foglalkoztatott! De megszédített az a tudat, hogy mennyit kereshetek ellene, valamint ha nem bokszolok vele, soha nem lett volna teljes a karrierem. Még ma is azon töprengene mindenki, mi lett volna a meccsünkön. Nekem be kellett fejeznem a történetet” – beszélt Lewis, aki a 8. menetben kiütötte Mike Tysont.
A legendás pályafutás folytatása, egyben záróakkordja jól ismert, noha a részletek sokaknál már a feledés homályába veszett: a promóterek egy
Lennox Lewis - Vitalij Klicsko összecsapást álmodtak meg, ami hatalmas bevétellel kecsegtette a brit bokszolót, ezért nem volt képes visszavonulót fújni. Klicsko viszont még nem volt annyira ismert a tengerentúlon, hogy azonnal bedobják ellene, ezért azt találták ki, hogy egy gálán, de nem egymás ellen bokszolnak 2003. június 21-én. Az ukrán, aki élete lehetőségének tekintette a Los Angelesi fellépését, kőkeményen készült Cedric Boswell ellen, hogy lenyűgözze az amerikai rajongókat, miközben Lewis Kirk Johnson ellen igyekezett felpörgetni magát.
Aztán történt az a dolog, amire mindenki emlékszik. Kirk Johnson ugyanis bő két héttel a gála előtt megsérült, így hogy a rendezvényt megmentsék, azonnal összehozták Klicskót Lewisszal, annak ellenére, hogy a nagy pénztől így elesett a brit bokszoló.
A mérkőzést sokan látták Magyarországon is. Klicsko az első két menetben meglepte brit ellenfelét, aki bár több nagyerejű találatot beszedett, legendás üvegálla dacára sem ment le, mi több, a harmadik menettől szép lassan fordított a meccs képén. Mikor a 6. menet után az ukránt sérülés miatt leléptették, már Lewis érezhette magát nyeregben, ő volt az, aki közel volt a kiütéses győzelemhez, noha a pontozólapokon ekkor még
Vitalij Klicsko vezetett. Lewis mivel nem vétett semmilyen szándékos vagy vétlen szabálytalanságot, TKO-val győzött.
A remek teljesítményével az egész világ szimpátiáját kiérdemlő Klicsko természetesen dúlt-fúlt a leléptetés végett, nem értette, hogy egy vágás miatt miért kellett félbeszakítani az összecsapást. Természetesen őt is meg lehetett érteni, bár az arcát elnézve aligha gondolhatta bárki is, hogy tovább kellene engedni a ringbeli trancsírozást.

„Ellenfelem már visszavonhatatlanul a vereség útjára lépett, éreztem, hogy a következő néhány menetben kiütöttem volna. Így utólag azt gondolom, nekem lett volna kedvezőbb, ha folytatjuk a meccset” – mondta Lewis. „Vitalij azóta is azt hangoztatja, egy vágás miatt megfosztották őt a győzelem lehetőségétől. Azt nem veszi figyelembe, hogy én voltam az, aki a sérülését okozta. És nem egy, hanem öt nagy seb volt az arcán, és a szeme körül. Nem fejeltem, hanem ahogy mindenki látta, megütöttem őt.”
Egy tökéletes világban persze létrejött volna a visszavágó, hogy a két nehézsúlyú mindenki szemében eldöntse, ki a jobb. Ám akkor már Lewis régóta halogatta a visszavonulást, és végül meghozta a döntést. Nem akart már többet bokszolni, annak ellenére sem, hogy ezzel az elhatározással egy komoly vagyont dobott ki az ablakon.
„Ha nem tudsz 110 százalékot nyújtani, nincs meg az az éhséged, mint amivel elkezdted, komolyan el kell gondolkodni a folytatáson. Bennem már nem volt meg az alázat, az eltökéltség, és végül nemet tudtam mondani a pénz csábításának” – fogalmazott. „Sok egykori ellenfelemnél nincs már meg az éhség, csak a pénzért bokszolnak. Hiszem, hogy az ökölvívásnak a bizonyításról és büszkeségről kell szólnia, mert a pénz nem minden.”
Lewis annak ellenére vállalta a visszavonulást, hogy jól tudta, lesznek kritikusai, akik az utolsó mérkőzést fel fogják hánytorgatni neki. Benne viszont nincs hiányérzet, vagy ha igen, akkor nem a Klicsko elleni elszalasztott visszavágó miatt bánkódik. A csalódás tárgya
Riddick Bowe, akivel az 1988-as szöuli olimpián döntőt bokszolt, és nyert, ám a profik között az amerikai nem vállalta az összecsapást, inkább kukába dobta a WBC övet. Lewis a hivatalos kihívó volt, és Bowe vb-címét végül meccs nélkül megkapta, így lett először világbajnok a ’90-es évek elején.
„Soha nem értettem, miért nem jött létre ez a küzdelem. Nem értem őt. Ha ő vert volna engem az olimpiai döntőjében, az egész karrieremet a visszavágó hajszolására teszem fel. Bármit megtennék a bosszúért. Ha ledob a ló, neked vissza kell másznod rá! Én visszamásztam a lóra, és legyőztem McCall-t és Rahmant a visszavágókon. Ő meg sem próbált újra nyeregbe ülni” – jelentette ki Lewis.

Lennox Lewis fantáziáját
már csak egy Riddick Bowe elleni meccs mozgatja meg, de valószínűleg soha nem fog már ringbe lépni.
„Még most is érdekelne egy küzdelem ellene. Elismerem, játszottam a visszatérés gondolatával, mert foglalkoztatott ez a befejezetlen üzlet. De ez már soha nem történik meg. Sokkal jobb vagyok, mint ő. Mindig is az voltam. Nagyon megvertem az olimpián, és most is nagyon megverném.”
Lennox Lewis (41 győzelem – 2 vereség – 1 döntetlen) tehát már soha nem fog visszatérni, de az ökölvívástól nem szakadt el. Az HBO kommentátoraként továbbra sem veszi le a szemét a nehézsúlyról, és hiszi, hamarosan ismét a régi fényében tündököl majd a királykategória.