Rocco Francis Marchegiano 1923. szeptember 1-jén született a massachusettsi Brocktonban, olasz bevándorló családban. A seregben kezdett bokszolni, főként hogy elkerülje a hadtápszolgálatot és az egyéb kellemetlen "elfoglaltságokat". Amatőrként sok jövőt nem jósoltak neki: a szakértők többsége túl öregnek, túl könnyűnek, túl alacsonynak és túl képzetlennek találta, javára csak erejét és elszántságát írták.
Profi pályafutása 1948-ban kezdődött, immár Rocky Marciano néven - eredeti nevébe a bemondóknak ugyanis mindig beletört a nyelvük. Ekkorra kialakult stílusa is, amelynek lényege az ellenfelek felőrlése és félelmetes ütőerejének kihasználása lett. Első 37 mérkőzéséből 32-t nyert meg kiütéssel; volt ellenfele, aki csak mérkőzésük után egy héttel tért magához.
1951 októberében országosan közvetített meccsen a nyolcadik menetben kiütötte bálványát, a visszatéréssel próbálkozó Joe Louist. Egy évvel később már a világbajnoki címért húzott kesztyűt, s küzdelmes meccsen, a pontozóbíráknál vesztésre állva a 13. menetben egy letaglózó ütéssel vetett véget a küzdelemnek. A visszavágó már simább volt, ellenfelét az első menet után eszméletlenül vitték ki a szorítóból. Hatszor védte meg címét, ebből ötször kiütéssel, majd 1956 áprilisában bejelentette visszavonulását.
Összesített mérlege 49 győzelem, ebből 43 K.O.
Marciano a csúcson hagyta abba, és volt annyira bölcs, hogy nem is tért vissza, így ő maradt az egyetlen veretlen nehézsúlyú bajnok. Idejét családjával töltötte, műsora volt a televízióban és kommentátorként is működött. 1969. augusztus 31-én, egy nappal 46. születésnapja előtt családi összejövetelre utazva magángépe lezuhant, s három barátjával együtt életét vesztette.
Bár technika és képzettség terén nincs ott minden idők öt legnagyobb bokszolója között, nála agresszívabb és harciasabb bajnok soha nem lépett a ringbe. Félelmetes fizikumához elképesztő állóképesség társult: bekapott ütés nem tudta megrendíteni, karrierje során csak kétszer, hét másodpercig számoltak rá. Ő viszont még az utolsó menetben is kétszer annyit ütött, mint egy átlagos bokszoló, s előbb vagy utóbb felőrölte ellenfeleit. Ütésének becsapódása erősebb volt, mint egy acélmagvas lőszeré, energiája pedig egy féltonnás testet is megemelt volna.
Amikor 1969-ben számítógép segítségével "összeeresztették" a fénykorát élő Muhammad Alival, a mérkőzést a 13. menetben Rocky nyerte meg. Egy kommentátor szerint ha minden nehézsúlyú bajnokot bezárnának egy terembe, Marciano lenne az egyetlen, aki kijönne közülük.
Sylvester Stallone róla nevezte el hősét, Rockyt, aki szintén elpusztítatlan volt a filmvásznon, mint Marciano a ringben.
forrás: MTI
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés