Klicsko hülyére verte kihívóját, de kiütni nem tudta

Elöljáróban annyit, hogy amikor bejelentették a párharcot, csak legyintettem, semmilyen elvárásom nem volt a mérkőzéssel kapcsolatban. Hogy is lett volna! Klicsko közel a negyvenhez még mindig bombaerős, ráadásul az évek múlásával tökéletesítette nem éppen iskolázott mozgását. Ezzel szemben Briggsről több mint egy évtizede tudjuk, hogy képességei erősen behatárolják a lehetőségeit, bár kétségtelenül a nehézsúly egyik színes egyénisége, aki néhány évenként kilép a rivaldafényre a kis vidéki gálák által nyújtott jótékony homályból. Ez eddig egyszer jött be az amerikainak, Szergej Ljahovics ellen, amikor a WBO bajnoka lett, ám mint tudjuk, kutyavásár is csak egy volt Budán, így a következő mérkőzésén el is vesztette az övet.

Szóval nuku elvárás nélkül ültem le megnézni a német precizitással túlszervezett Klicsko-gálát. Ezt muszáj volt így írnom, mert sírtam a tévé előtt, amikor a konferansziét egy külön konferanszié konferálta fel a közönségnek. Jó, tudom, hogy Michael Buffer egy nagy zsuga, egy híresség, de azért a munkaköre okán túlzásnak tűnt, amit láttam.

Talán a K2 Promotions-nak, valamint a mélyen tisztelt germán szövetségnek (Bund Deutscher Berufsboxer) arra kellett volna egy kis figyelmet fordítani, hogy az ökölvívás univerzális szabályát, miszerint a menetek között csak 1, azaz egy percig tart a szünet, betartsák, vagy betartassák. Szinte hihetetlen, hogy nem volt egy pihi a 11-ből, ami a szabályoknak megfelelő hosszúságú lett volna. Volt olyan, amit „csak” 13 másodperccel mértek túl, de volt olyan is, nem is egy, ami több mint másfél percig tartott. (Jó-jó, hogy korosak voltak a ringbe lépő ökölvívók, és talán kellett nekik az extra pauza,ám szemmel láthatóan még egyik bunyós sem csoszogós nyugger.)

Visszakanyarodva a mérkőzéshez, illetve a várakozásaimhoz. Csak egy dologban voltam biztos, amit kész lettem volna nagy pénzben is megjátszani, miszerint a meccs idő előtt be fog fejeződni, és hacsak nem lesz sérülés, a pontozóbírák munkája semmilyen formában nem lesz beszédtéma. Úgy spekuláltam, mint sokan mások: az első három menetben talán a legendásan jól kezdő Briggs meglepi ellenfelét, de elég kicsi rá a sansz, aztán már csak Klicsko jöhet szóba, aki tíz meneten belül biztosan felőrli kihívóját.

Na, mindebből csak az jött be, miszerint „csak Klicsko jöhet szóba.” Briggs villámháborúja ugyanis elmaradt, és már a nyitó körben is több nagy erejű jobbosba belenézett, válaszolni pedig csak néhány testütéssel tudott. Az ukrán lazán, leengedett kézzel, de nagyon pontosan dolgozott. Ballal mérte fel a távolságot, majd feltűnően sokszor eleresztette jobbosát is. Briggs talán csak egyszer talált úgy, hogy agresszorként lépett fel, nem csak feltartani akarta riválisát: a harmadik menet első percében felcsillantott valamit, ami bokszra emlékeztetett.

Briggs szórványos testütéseire természetesen figyelni kellett, már csak a kihívó nyers fizikai ereje miatt is, ám a mérkőzésen csak egyszer tűnt úgy, ez a taktika valamilyen eredményt hozhat. Ez a hatodik menetben volt, és csak egy pillanatig látszott Klicsko megilletődöttnek, s utána hamar kiosztott két kőkemény jobbost.

A meccs a mérkőzés felétől végképp egyoldalú küzdelmet között, és a hetedik, valamint a kilencedik menetekben Shannon Briggs örülhetett a gongnak, ugyanis csak az mentette meg a padlóra kerüléstől. A küzdelem hajrájában Klicsko szanaszét verte leengedett kezű (!) kihívóját, aki viszont nem ment le, és a bíró sem szüntette be a meccset. Igazából embertelen volt, amit az amerikai lábon kihordott. A 11. menetben az volt az ember érzése, hogy Klicsko legszívesebben leszaladna egy baseball-ütőért, hogy befejezze a megnyert csatát. Sőt, Briggs talán még ingerelte is, hogy menjen, mert helyenként hangosan kommentálta az ukrán találatait.

Egy szó mint száz, nem kell végzett boxbírónak lenni ahhoz, hogy tudjam, szombat este Klicsko 12 menetet nyert, ellenfele egyet sem, így vitathatatlanul az ukrán nyerte a meccset. A hivatalos ítélet megerősítette a laikus által megfogalmazottakat, hiszen 120-105, 120-107 és 120-107 arányban Vitalij Klicsko egyhangú pontozással nyert.